Doufukuai

Július havának posztja rendhagyó módon egy recept videó lesz , mi több az első a maga nemében. Hiszen ha már a blog Facebook oldalán rendszeresen osztok meg gasztro témákat , időnként saját főztjeimet a #doufukuaikaja címke alatt, miért ne videózzam végig a szombat délutánom hogy aztán egész este szerkeszthessek egy kis videót, gondoltam.  Így is lett. Natsubate (夏バテ)  - a nyári hőséggel járó étvágyvesztés - ide, natsubate oda, enni nyáron is kell, és a buta no kakuni (豚の角煮) egy olyan kaja, amit a nyári hőségben is simán be lehet hamikázni, és tápanyagban nem szegény. Tessék, itt a video alább:   Recept: - bonts egy sört , anélkül el se kezdd  - hasaalja szalonnát (buta bara, 豚バラ) nagyobb darabokra vágjuk, és pirítunk rá egy kis kérget - egy lábasba mehet az átpirított hús, gyömbér, póréhagyma, fokhagyma, csili paprika és a hús méretétől függően 2-3 órán, vagy akár még tovább főzzük közepes lángon, otoshibuta fedelet rakunk rá (DIY módon egyszerűen alufóliát lyukasztunk tele fogp

A Kōyasanra (高野山) már régóta szerettem volna elmenni, egyrészt azért, mert Peopleimeet Gábor barátom azt mondta jó hely, és ő tudja a jó helyeket széles e világban. Másrészt pedig, még írástudó deák koromban összekörmöltem egy dolgozatot korabeli nagy japán buddhista backpackerekről , akik megannyi viszontagság után eljutottak Kinába, visszajöttek, aztán iskolákat alapítottak. Egyik ilyen iskola volt a Shingon , Kūkai által alapítva, mégpedig pont itt a Kōyasanon. S már a porosodó könyvtárok félhomályában mint vak-őrült zongorista vervre, cibálva a billentyűket a beadványt írva eljátszottam a gondolattal, hogy ide elkéne egyszer jönni. Eljött hát az idő az idei Golden Week során. A Kōyasanra eljutni viszontagságos. Tokyo, shinkansen fel, Osaka, shinkansen le, Nankai Namba metró, s onnan a Nankai Koya vonal még másfél óra, egészen a Gokurakubashi (極楽橋) állomáshoz, ami effektíve a Kōyasan lába, és még onnan felvonó. Szóval ott vagy a Kōyasanon, és... ...és az ugye bazi nag

A Shirasagi-no-mai (白鷺の舞), azaz a fehér kócsag táncát minden év április második (illetve november harmadik) vasárnapján rendezik meg a tōkyō-i Sensōji-templomban , mely a japán főváros legrégebbi buddhista komplexuma. Az idők során csaknem végleg homályba süllyedt hagyományt a közelmúltban, 1968-ben élesztette fel az asakusai turisztikai szövetség, hogy ezzel emlékezzenek a Meiji-korszak kezdetének 100. évfordulójára (1868-1912), mely a modern Japán létrejöttének korszaka volt, mi több ezen éra kezdete során nevezték át Edōt Tōkyō ra. A tánc története azonban ennél sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. A Sensōji-templom tulajdonában lévő Keian Engi Emaki (慶安縁起絵巻, 1652-ből) tekercsek emlitést tesznek az esemény eredetéről, mely szerint a fehér kócsag tánc egyike volt azon rituáléknak, melyet a béke megőrzése érdekében végeztek. Egyes fejtegetések szerint rituálét eredetileg feltételezhetően a Kyōtō ban (a korábbi japán főváros) található Yasaka-szentély (八坂神社) illetv

Ma reggel korán feleltem, és eljöttem a halál faszára Chichibuba jégcsapokat fotózni. Tudsz vasárnapra jobb programot? Én sem. A túrák Tōkyō körül sorozat téli különkiadásában egy szezonális túraajánló következik, melyben Misotsuchi jégcsapjaihoz utazunk (leánykori japán nevén Misotsuchi no Tsurara / 三十槌の氷柱) (da)Saitama tartomány nyugati részén elhelyezkedve. Chichibu (秩父) városa vad hegyek ölelésében fekszik, s lehet hogy Tōkyōban a winter is coming ámde itt már régóta tél van és csend és hó és halál.   Egyébiránt a jorudan alkalmazásban lecsekkoltam a vonal útvonalát, de amit az app nem emlitett, hogy van egy express vonat is Ikebukuro állámástól egészen a Seibu Chichibuig (西武秩父駅), ergo ha a fővárosból tömegközlekedve vágsz neki a tripnek akkor mindenképp ezt a vonatot keresd, hiszen sokkal gyorsabb mint a sima kakueki.  S jóllehet Misotsuchi impozáns jégcsapjai némileg ismertebb turistalátványosságnak számitanak, az odavezető busz nem j